Bár szerzője és kiadója ugyanaz, mint a fent említett könyvnek, rövid használat után egyértelművé válik, hogy sokkal jobban használható, mint a majd kétszer annyi szócikket tartalmazó "nagy" szótár. A könyv maga nagyon kézreálló, a lapok áttekinthetőek, gyorsan meg lehet találni a keresett kifejezéseket. A szókikkekhez színes – na jó, piros – magyarázó szimbólumok is tartoznak, amelyek az adott kifejezés eredetéről, a szakterületről, valamint a stílusszintről tájékoztatnak.
A kéziszótár értelemszerűen elsősorban azok a szavakat, kifejezéseket tartalmazza, amelyek a gimnáziumi (!) évek során előjönnek. Ez azonban általában pont elégséges is. Ha fordítás közben valami nagyon speckó kifejezésre lenne szükség, akkor azt sokkal inkább az adott szakterület szótárában, vagy a végtelen interneten érdemes keresgélni, semmint valami évtizedenként átdolgozott szótárban.
Külön bájt kölcsönöz a könyvnek, hogy egyes modern technológiák soha meg nem honosodott magyar megfelelőit is tartalmazza. így például a CD bejegyzés a kompaktlemez szócikkhez irányít, ahol aztán jól megkapjuk az arcunkba, hogy cédé szinonímája a sugárlemez. Igen dícséretes azonban, hogy az outlet szó már egy évvel azelőtt is benne volt a szótárban, hogy a budaörsi ingatlanmágnások megszabadították volna az egyszeri magyart a parndorfi kiruccanástól.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.