Lejter Jakab

Na, ez egy meglehetősen újkeletű szóösszetétel. Olyan embereket jelöl, akiket fizetnek azért, hogy tetszen nekik valami. Szerepük hasonló a színházi klakőrökéhez, akiket meg azért fizettek (talán ma már nincs ilyen, vagy igen?), hogy az előadás végén erőteljes tapssal fejezzék ki tetszésüket, a körülöttük levőket is erre sarkallva. A klakőrre van magyar szó: tapsonc. Eléggé régies hangzású, de adott esetben megfelelő lehet a Jubelperserre is.

De miért pont perzsák?


Azokat a perzsa titkosszolgálat kötelékében dolgozó férfiakat nevezte így a német sajtó, akik a sahot kísérték 1967-es németországi látogatásán, hogy ott nép gyanánt ujjongjanak neki. Hiszen egy valamirevaló keleti despotának kijár, hogy a nép lépten-nyomon ünnepelje. Az öntudatos német baloldal (APO) persze nem tűrhette, hogy egy puccsista, elnyomó uralkodó jól érezze magát náluk, ezért néhány ezren összegyűltek Berlinben az opera előtt, ahol a sah programja szerint a Varázsfuvolát nézte meg. Miután a sah feleségével együtt besétált az operába a titokszolgák nem bírták sokáig nézni, ahogy a főleg fiatalokból álló csoport lesarlatánozza vezérüket, és a magukkal hozott botokkal, boxerekkel nekiestek a tüntetőknek, amit az eseményt biztosító rendőrök tétlenül néztek, mivel nem igazán szívelhették a felforgatókat. Illetve megvárták, amíg elmennek az irániak, majd maguk is nekiláttak a tüntetők megregulázásának. Az ezt követő eseményekben lőtte le egy rendőr Benno Ohnesorgot, de ez már egy másik történet.